Mezősi Károly 1943-as könyvéből

Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében (1692). Budapest, 1943, Magyar Történettudományi Intézet, 370 oldal. (Az összeírás a bécsi Udvari Kamarai Levéltárban "Conscriptio quatour Processuum Comitatus Bihariensis 1692" néven található. Fasc. 5. No. 103.)

64. oldal
Biharnagybajom összeírása, 1692. augusztus 21-én:

 

Makra Péter, nobilis curialis vagyis kuriális nemes. A nemesek között a falubirtokos földesurak után a kuriális nemesek osztálya következik. Ebben az időben, ezen a vidéken összesen 15 ilyen nemest írtak össze. A legtöbb kuriális nemes [Biharnagy-] Bajom mezővárosban lakott. "...minden más cenzustól mentesen csupán fegyverrel szolgáltak." (Mezősi, 206. oldal)
Bajom városában 8 ilyen nemes lakott az összeírás szerint, akik nem régen települtek meg itt. Nemesi házuk, udvartelkük minden adótól mentes, azonban katonai szolgálatot teljesítenek. Nemességüket később bizonyára nem tudták kellőképpen igazolni, mert a hódoltság után pl. Bajom lakosságát, ahol 1692-ben legtöbb a kuriális nemes, egyöntetűen jobbágyokként írták össze. 1715-ben Bajom mezőváros lakossága 19 jobbágycsaládból állt. Más kiváltságos lakosai, mint 1692-ben, nincsenek. (Acsády 31. l.)

146. oldal
Nagyböszörmény. (1396). Az 1291-ben már előforduló Böszörmény helyett a XIV. század végén Kis- és Nagyböszörmény tűnik fel. A középkorban mindkettő magyar község. Nagyböszörmény a XVII. században elpusztult, s a hódoltságot csak Berekböszörmény élt túl. (L. ott. - Jakó 210. l.) 1552-ben még külön összeírták Berek (11 telek) és Beszermény (41 telek) községeket.
(Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest, 1940.) ???

 

Bihar vármegye II. járásának községei, népessége és gazdasági viszonyai 1692-ben

185-186. oldal
A birtokjog szempontjából is külön figyelmet érdemelnek Bihar vármegye hajdú városai. Az 1692-i összeírásban felsorolt hajdú városoknak: Bagamér, Bagos, Derecske, Félegyháza, Kaba, Konyár, Mikepércs, Régen, Sas, Újfalu (Berettyó-) és Tépe helységeknek, továbbá a nemes lakossággal összeírt Berekböszörmény, Gáborján és Nagykereki Községeknek a hódoltság megszűnése idejében nem volt földesuruk. Lakosságuk hadi szolgálatot teljesített. Kiváltságos helyzetük azonban csak addig tartott, míg szükség volt a vérük hullására, mert a bécsi udvar nem volt hajlandó méltányolni áldozatukat, privilégiumaik érvényességét a béke idejére kétségbevonta, és a XVIII. század elejének összeírásaiban már jobbágylakossággal szerepelnek.
(Acsády 31-41. l.)

213. oldal
Nemes városnak mondja összeírásunk Berekböszörményt is, de arról, hogy lakosai mikor és mikép szerezték kiváltságukat, nem értesülünk.
(Berekböszörmény lakosait is már 1715-ben jobbágyokként írták össze. Acsády 31. l.) [Acsády Ignác: Magyarország népessége a pragmatica sanctio korában 1720-1721. Magyar Statisztikai Közlemények 12. kötet, Budapest, 1896.*] ???

 

* [forrás: https://mnl.gov.hu/mnl/szszbml/neposszeirasok_nepszamlalasok_es_statisztikak]
A legkorábbi, a 18. század eleji Magyarország népességét elemző községsoros történeti statisztikai kiadvány 1896-ban jelent meg. Acsády Ignác könyvét ma már erős forráskritikával kell olvasnunk. Először is nem lélek-, hanem adóösszeírásokat használt fel a táblák elkészítéséhez, így nem fedheti le teljes körűen az ország lakosságát. (Érdemes megjegyezni, hogy Acsády Magyarország korabeli népességét 2 – 2 és fél millióra becsülte. A ma általánosan elfogadott álláspont szerint ennek a duplája volt az ország lakossága.) A népesség nemzetiség szerinti csoportosításakor a nevekből következtetett az illető származására, így ezt is pontatlannak tekintjük. Ha a végeredményeiben nem is hasznosíthatjuk, részleteiben felhasználható lehet.