Makra Noémi, tornász
Makra Zsolt, közgazdász
Makra Péter, Lecturer of Physics, University of Szeged
Makra Zita, lógyógyász specialista
Makra János (1920- ) festő, grafikus
Makra Lajos (riportkönyv, szerző: Ferencz Éva, Zsehránszky István. KOMP-PRESS, 2009, 136 oldal, ISBN 9789731960036)
Makra Ernő (1939- ), alezredes
Makra Sándor, író
Makra Zoltán, képzőművész
Makra Judit, modell
Makra Zsigmond (1933- )
"Makra Imre író és hírlapíró, szül. 1851. A papi pályára lépett és minden szabad idejét az irodalomnak szentelve, a fővárosi lapoknak állandó munkatársa volt. Később elhagyta az egyházi pályát és Budapestre költözködött, ahol mint a Pesti Hírlap belmunkatársa s hosszú időn át külpolitikai, majd pedig szerkesztői rovatvezetője működik.
Önálló munkái és kiadványai: A kath. vallás tankönyve, 3 kötet. Temesvár, 1887. — A kath. egyház történelme. U. o. 1888. — Németből fordított munkái: Voltaire, 2 kötet. Szeged, 1888. — A forradalom a XVI. század óta, 2 kötet 1889. — A kereszténység védelme erkölcsi és művelődési szempontból 5 kötet. 1891. — Képek a régi és új Rómából, 1 kötet 1892. (S.)"
In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912), Irodalom, Tudomány és Művészet
Makra
Imre, kat. pap, egyházi iró, szül. Szegeden 1851 febr. 1. Középiskoláit Szegeden, a teologiát Temesvárt végezte. Pappá szenteltetvén, több helyen segédlelkész volt, majd főgimnáziumi hittanár, később aracsi plébános lett, mint ilyen most is működik. Irodalmi munkássága: Számos a fővárosi napilapokban megjelent cikkein kivül önálló művei: A kath. vallás tankönyve (3 köt., Temesvár 1887); A kat. egyház történelme (u. o. 1888). E két tankönyvét a magyarországi középiskolák nagy részében használják. Több jeles munkát fordított németből magyarra, igy Kreiten, Voltaire (2 köt., Szeged 1888); Hohoff, A forradalom a XVI. század óta (2 köt., u. o. 1889). Jelenleg a Hitvédelmi füzeteknek szerkesztő kiadója."
forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/067/pc006758.html, Pallas nagy lexikona.
"Makkoshogyka, magyar kisközség 480, nagyobbára ev. ref. vallású lakos-sal. Házainak száma 82. Postája, távírója és vasúti állomása Sárospatak. Hajdan Makramái, azután Hughka, majd Hoghka, Makramai aliter Hughka alakban van említve. IV. Béla és V. István királyok sűrűn keresték fel s vadásztak a községgel szomszédos erdőkben. E birtok közepéből kihasított egy részt 1262-ben István király és azt Húgkának s öt fiának adományozta, a kik után szakadatlan lánczolatban szüléről-gyermekre szállva, ma is csaknem ugyanazon határai vannak, melyek az ősi adománylevélben olvas-hatók, s az árpádkori dülő-, illetve hely-elnevezések is máig fenmaradtak így: «Mons Popol» — Papalj, vulgo Papaj (valaha szőlővel volt beültetve, ma erdőség); «Rivulus Kuac-h», ma Kovácspatak; «Rodowan», ma Radvány; „Rivulus Sebus», ma Sepespatak; «Silva Nogsum», ma Nagysom. A Hogy-kayak kihalta után ezt a birtokot házasság révén a Beyczy család örökli 1569-ben, a melytől leányági jogon Bóth János György ezredes szerzi meg 1700 táján, kinek viszont a leányai lépnek örökébe s a Tolcsvai Bónis és a Boronkay Boronkay családokat juttatják a birtokhoz. 1790 táján Meczner Sámuel szerzi meg s a birtok fele jelenleg id. Meczner Gyuláé és herczeg Windischgraetz Lajos örököseié. Makkoshogyka többi részének korábbi birtokosa volt 1460-ban Herczeg László, a ki után 1466-ban a Palócziak kapnak reá királyi adományt. 1494-ben, a mikor Hokka alakban van írva, Erdődi Bakócz Miklós az ura, de 1483-ban Csontosfalvi Zsófiát, 1497-ben pedig Kisfaludi Miklóst, 1548-ban Erdödy Pétert, 1551-ben Makra Dánielt iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeíráskor Malikóczy Gábor és Báthory István az urai. Az újabb korban a Zörcseky, Patay, Okruczky, Szőke, Marton, Sütő, Görgey, Bajusz, Gamcsik, Rozgonyi és Vitányi családoké. A reformátusok temploma 1823-ban épült. A XVIII. század végén az egész község leégett s az akkor állott templomban az összes okiratok és anyakönyvek megsemmisültek. Makkoshogykához tartoznak a Kisheyy és Paul vadászlakok."
In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely (Magyarország vármegyéi és városai, 1905), Zemplén vármegye községei, Makkoshogyka
Makra.
"Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bihar-megyében Pál fordul elő az igazolt nemesek között."
In: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 7. kötet, Maár-Nizsnyay (1913) 47. old.
"1699. julius 8. Garadna. Gr. (Tarczal.) Johannes Makra a conjuge sua Elisabetha Fekete, propter morbum inguinis, divortium petit. Del. Quo-ndam morbum conjugit suae ante conjugium maritus novit, non absolvitur, secl uxori suae cohabitare debet." (II. 642.)
In: Magyar Történelmi Tár 1855–1934. 4. sorozat, 1. kötet. 1900. XVII. századi házassági pörök, az abauji ref. egyházmegye jegyzőkönyvében. Közli Révész Kálmán
Makra Pál.
In: Családtörténeti irodalom dr. Illéssy János: Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás / Bihar vármegye. 21 old.
