Táborfalva

forrás: http://www.taborfalva.hu/tortenete.php

Táborfalva Község története

Táborfalva történelmének vizsgálatához ismerni kell a szomszédos Örkény történelmét is, hiszen az első dokumentumok együtt említik ezt a területet. 1956-ban egy régészeti feltárás során 4 szarmata sírt találtak az úgynevezett Posta-dűlőn [a régészeti anyag itt található: Magyar Nemzeti Múzeum, 64. 17. 1. leltári szám; az embertani (embercsont) anyag pedig itt: Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, 10239-10241 leltári szám, 3. század, ásató Török Gyula].

Egy 1385-ben keltezett oklevél tesz említést az Ewrkyn-re vezető útról. II. Erzsébet királynő (I. Lajos lánya) parancsára a budai káptalan Gyal-i Kakas István embereivel végezetet határjárást, s ennek során bukkan fel a név.

1424-ben Zsigmond birtokot adományoz feleségének, Borbálának, s ezen birtokok között Ewrkyn (ejtsd Örkin) is szerepel.

1491. június 11-től Ewrkén (ejtsd Örkén) a Haraszthy család birtoka lett II. Ulászló rendelete alapján.

A 16. században a Ferenczy családé a terület, mely nem lakott, hanem puszta, s mint ilyen szerepel a török hódoltság korában is Nagykőrös birtokaként.

1690 után megkezdődik a betelepítés. A terület Szívós Mihály birtoka, de az igazi tulajdonos a Grassalkovich család lett. 1727 körül az örkényi pusztaságként szereplő birtokot Grassalkovich Antal gróf a királyi kamara elnöke kapta III. Károly királytól.

A gróf fia, herceg Grassalkovich Antal telepített le állattenyésztőket, de a további fejlesztéssel nem törődött.

1791-ből ismertek az Örkényi egyházközség legrégebbi anyakönyvei.*

1851-ben a Grassalkovich család nőágának kihalása után a görög származású báró Sina György tulajdonába került, majd fia Simon a dúsgazdag bankár lesz a tulajdonos. Pénzügyi gondjai miatt először egy belga, majd egy ceglédi bank kezébe került. [a micsoda?]

1870-ben 394 lakost említenek az egymáshoz még csak lazán kötődő, tanyaszerű külterületi helyeken.

1873-ban Várady Gábor és felesége, Csurgay Franciska valamint birtokostársuk Tóth József vásárolta meg a 16 ezer kat. hold nagyságú területet.

1875-ben Váradyné földterületet ad el katonai célokra.

Kiképzések céljából már 1876-tól megkezdték a lőgyakorlatokat, bár a tábor építését csak 1878-ban kezdték el.

1888-ban Váradyné meghal, első házasságából (Katona Mihály) született lánya, Katona Ilona, illetve férje, Pálóczi Horváth István lesz a tulajdonos, s megkezdődik a fejlesztés.

1889-ben épül a Budapest-Lajosmizse vasútvonal, valamint az első oktatási intézmény, a Csurgay iskola.

1895-ben újabb területek kerülnek átadásra, összesen 2300 hold.

1908-ban postahivatal kezd működni.

A századfordulón Pálóczi hirdetésére a telepi rész felparcellázott részére cselédek települnek. Az I. világháború előtt 1300 holdat megvesz a Ceglédi Kereskedelmi és Hitelbank.

A település nevében folyamatosan megjelenik a hadsereghez való kötődést: 1886: Baracken Lager (Barakk Tábor), 1907: Simonyi Tábor, majd Lőtértábor, 1926: Örkénytábor.

1920-ban kezdődik a Rákóczi úton az iskola építése, melyben 1922-ben kezdődik meg a tanítás. [a mi (vagyis a szüleim és nagyszüleim háza) házunk itt van a Rákóczi úton: http://goo.gl/maps/RHJd8]

1926-ban kerül parcellázásra az 50-es út és vasút közötti terület.

1930. A Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanárképző és Hajtóiskola Budapestről letelepül. Fedett lovarda, szabadtéri lovarda épül, kiszolgáló létesítményekkel, tiszti lakásokkal együtt.

1941-re a villanyhálózat jelentős része kiépült.

1949-ben nyerte el először önállóságát a település, s kapta a Táborfalva nevet.

Az 1950-es adatok szerint a lakosok száma 2748 fő volt (1321 férfi és 1427 nő), 495 volt a lakóházak száma.

1956-ban kezdődött és 1959 szeptemberében fejeződött be a Művelődési ház építése.

1990-től önálló község. Azóta kiépültek az itt élők kényelmét szolgáló létesítmények, szolgáltatások. Ivóvíz és csatornahálózat, telefon, kábeltévé, orvosi rendelő, gyógyszertár, óvoda, általános iskola, stb.

Községünk lakóinak száma 3510 fő (2013-ban?).

*A Lángliliom utca Levéltárban átnéztem a másodpéldányokról készült mikrofilmeket, amelyekben 1829-től szerepelnek Dormány nevűek, mind római katolikusok. Hogy ide honnan jöttek, egyelőre még rejtély... Talán Kecskemétről...

× × ×

forrás: http://www.taborfalva.hu/reformatus.php
A Táborfalvi Református Gyülekezet története

Adatgyűjtésemben segítségemre volt a 70 éves örkényi református templomról Rogosz János által írott könyv, valamint a táborfalvi református gyülekezet tagjainak visszaemlékezései. Külön köszönöm Nagy László adatközlését.

A táborfalvi református gyülekezet kialakulása, mint ahogy Táborfalva, mint önálló település létrejötte is szorosan kapcsolódik Örkény községhez, személy szerint Pálóczi Horváth István tevékenységéhez. Pálóczi Horváth István református vallású földbirtokos volt, aki 1885-ben kötött házasságot Katona Ilonával, az örkényi földbirtokos asszony leányával, ezt követően telepedett le Örkény községben. 1888-ban átvette az uradalom irányítását, fellendítette az uradalmi gazdálkodást, melynek eredményeként az ország különböző területeiről jöttek ide emberek, nőtt a község lakóinak száma, növekedett a gyermekek száma is, ezért új területeket parcelláztak ki. Minden telepen iskolát, óvodát építettek. 1904-ben került sor a Pálóczi Horváth-telep kiparcellázására, ez a mai Táborfalva kialakulásának kezdete.

A Pálóczi Horváth család a Felvidék egyik leggazdagabb, református vallású nemesi családja volt, Pálóczi Horváth István a sárospataki református gimnáziumban, majd a kassai reáliskolában, ezt követően a pesti műszaki egyetemen tanult. Amikor Pálóczi Horváth István Örkénybe érkezett, a községben 140 fő református és 120 fő evangélikus vallású lakos élt, akik vagy a helyi katolikus templomba vagy a gyóni református templomba jártak. Pálóczi Horváth István kezdeményezésére 1903-ban jött létre önálló református gyülekezet. 1903-ban az örkénytábori laktanya épületében biztosítottak imatermet a gyülekezet részére és paplakot a lelkipásztor számára.

1923-ban ünnepelte a református gyülekezet fennállásának 20. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet után jelentette be Pálóczi Horváth István, hogy elkezdi a református templom építését, a hívektől csak azt kérte, hogy legyenek segítségére a földmunkában és a harangot és az orgonát közadakozásból szerezzék be. A templom átadására 1926-ban került sor, a felszentelő szolgálatot Ravasz László püspök úr végezte.

Pálóczi Horváth István a református egyház életében, mint a református egyház főgondnoka, egyházkerületi tanácsbíró és gazdasági főtanácsos és mint az egyházi zsinat póttagja tevékenykedett.

Az örkényi lelkipásztornak szerteágazó és sok utánjárást és időt igénylő feladata volt: istentisztelet tartása Örkény központban, Alsóhernádon, Pusztavacson, Örkény-telepen, Örkénytáborban és a Csurgay majorban, ugyanezeken a helyeken úrvacsoraosztás, keresztelés, házasságkötés, temetés, hittanórák tartása az iskolákban, bibliaórák és konfirmációs órák, ezenkívül családlátogatások, különösen tanyákon.

Hernád 1945-ben, Táborfalva 1949-ben lett önálló település, de a 4 községre kiterjedő egyháznak egyetlen gyülekezeti helye volt, az Örkény központjában lévő templom.

Táborfalván imaház hiánya miatt családi házakban, lakásokban kellett az istentiszteletet megtartani, ezek a lakások alkalmatlanok voltak 350 fő hívő befogadására.

Az 1970-es évektől az istentiszteleteket abban a kis épületben tartották, amely most is látható a jelenlegi imaház mögött. A telket és a rajta lévő épületet a Gólya család adományozta a református egyháznak. Az évek során többször felmerült, hogy az épületet fel kellene újítani, míg végül az a döntés született, hogy új imaház építésébe fog a gyülekezet. Az alapkő letételére 1995-ben került sor. Fekete László Nagytiszteletű Úr és a táborfalvi református gyülekezet együttműködéséből Táborfalván önálló imaház épült. A munka szervezését Nagy László végezte, az imaház tervének elkészítését és az építkezés irányítását Nagy János vállalta, mindezt térítés nélkül. Anyagi támogatást adott az egyházmegye, Táborfalva önkormányzata, a holland testvérgyülekezet, a pasaréti gyülekezet, valamint adományok érkeztek a gyülekezet tagjaitól is. Tulajdonképpen csak az anyagköltséget kellett kifizetni, a munkát ingyen elvégezték az emberek, a gyülekezet tagjai, többen segítettek a falu lakói közül nem református vallásúak is.

Az imaház szentelésére 1997. augusztus 17-én került sor, igét hirdetett Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr, felszentelő szolgálatot végzett Komlósi Péter esperes úr.

Ide illik Rogosz János megfogalmazása, mely szerint „...az örkényi gyülekezet szórványaival együtt, ha nehezen is, de reménykedve, egymást buzdítva vészelte át a reá mért nehéz időket és szórványaival együtt fenn tudott maradni.”

Táborfalva, 2007. szeptember 15. Borsi Mária

Örkény

forrás: http://orkeny.hu/node/3

Örkény története

A település keletkezésének pontos időpontja ismeretlen, de a régészeti kutatások során előkerült leletek azt bizonyítják, hogy ezen a területen már a honfoglalást követő években laktak emberek. Ennek magyarázata földrajzi eredetű: nem messze volt a Duna egyik ága, a Sárvíz, amely áradások idején a laposabban fekvő területeket elöntötte, így azok lápos, mocsaras területekké váltak a belvizes területekkel együtt. Örkény és környéke homokdombvonulatával kiemelkedik ebből, és ezáltal vált ideálissá a letelepedéshez. Ez a kiemelkedés áradások idején is alkalmas volt közlekedésre, elsősorban ennek köszönhető, hogy itt alakult ki a „Szegedi nagyút”, a „Magna via”.

A középkorban Örkény fejlődését nagyban elősegítette, hogy a fenti út mellett körülbelül egynapi járóföldre esett Budától, illetve Pesttől, így az utazók, kereskedők és kíséretük mint pihenő- vagy megszállóhelyet vették igénybe. Az út jelentősége folyamatosan nőtt. A hadsereg is rendszeresen használta vonulóútvonalnak, valamint postaútként is funkcionált. Mivel több postaútvonal ágazott itt szét, Örkényen fontos elágazó és lóváltó postaállomás létesült.

A 18. század első harmadától a Grassalkovich család tulajdonába került. A pusztai postaállomás jobbágyokkal való betelepítése (1784) II. Grassalkovich Antal nevéhez fűződik. Ezután Örkény népessége lassú egyenletességgel fejlődött. A Grassalkovich uradalom építészének tervei alapján 1844–47-ben épült meg a Szent Lipót tiszteletére szentelt római katolikus templom.

Az 1870-es években a földtulajdonos az értéktelen termőföldeket értékesítette lőtér céljára a Császári és Királyi Hadsereg részére. Ettől az időponttól napjainkig igen jelentősek a katonai gyakorlatozások, és távoli alakulatok tagjai is megjelennek a térségben. A lényegi változások Örkény életében 1888 után következtek be, amikor is Pálóczi-Horváth István szabad kezet kapott a hatalmas kiterjedésű, kiaknázatlan lehetőségeket rejtő uradalom felett. Örkény az ő munkálkodása következtében felvirágzott. 1889-ben megindult a vasúti közlekedés, mind személy-, mind teherfuvarozás. Pálóczi és felesége ingyen bocsátotta a vasút rendelkezésére a szükséges területet, nagyban elősegítve ezzel a település további fejlődését. 1889–93 között építtették a ma Szabadidő Központként funkcionáló Pálóczi-Horváth-kastélyt. Létrehozta a Pálóczi-Horváth telepet (ma Táborfalva), valamint a Várady telepet (ma Hernád része). Építtetett tégla- és cserépgyárat, tanyasi és belterületi iskolákat, majd a Gazdaképzőt. A református templomot 1923–26-ban szintén az ő segítségével építették. A községben a szállítást kisvasúttal oldották meg, amely szerepet játszott a lakosság falun belüli közlekedésében is.

A lakosság egy részének külterületi koncentrálódása végül Táborfalva leválásához (1949) vezetett, azonban 1970-ben ismét visszakerült, mert Hernáddal és Pusztavaccsal együtt az Örkényi Nagyközségi Közös Tanács részévé nyilvánították. Örkény lett a székhelye a táborfalvai és tatárszentgyörgyi téeszek csatolásával kialakult hatalmas, s helyben jelentős ipari tevékenységet is folytató agrárkomplexumoknak, továbbá a járás déli községeiben kialakult takarékszövetkezeteknek is.

Örkény infrastruktúrája az 1960-as évektől indult fejlődésnek. Itt épült ki a régió első községi vízműve, szak-, majd (néhány éve innovatív törekvéseivel is figyelmet keltő szakközépiskolává szervezett) szakmunkásképzője, itt történtek meg az első (ambivalens hatásai mellett is fontos) lépések az Ilona-major cigánytelepének felszámolására, az egyre súlyosabb helyzetbe került cigány lakosság faluba telepítésére és helyzetének javítására.

1984-ben Hernád, 1989-ben Táborfalva, majd 1990-ben Pusztavacs vált közigazgatásilag függetlenné. A rendszerváltást követő években a települések önállósodási törekvése volt a jellemző, míg az 1990-es évek második felétől – felismerve az összefogásban rejlő lehetőségeket – több közös fejlesztés került megvalósításra, illetve folyik jelenleg is. Ezekben a projektekben a vezető szerepet mindig Örkény töltötte be.

× × ×

forrás: wiki

Örkény Pest-megye déli részén, a Dabasi járás területén fekszik. Távolsága Budapest központjától 53, Kecskeméttől 36 kilométer. Örkény megközelíthető az M5-ös autópályáról az 52-es kijárattól. A településen áthalad a 142-es számú (Budapest-Nyugati–Lajosmizse–Kecskemét) vasútvonal, és az 5-ös számú főközlekedési út.

Örkény területének egésze a Kiskunsági homokháton terül el, a népnyelv sívónak nevezi a település talaját alkotó holocén folyami homokot.

Örkény természeti látványosságai közé tartozik a város nyugati határában elterülő katonai lőtér borókás-nyáras társulása. A Bögölyjárás néven ismert területet a 18. századig legelőként használták. A túllegeltetés következtében azonban annyira tönkrement, hogy területén megindult a homokdűnék vándorlása. Az 1784-es első katonai felmérés során Bögölyjárás deserte (sivatag) besorolást kapott. A tönkrement területet II. József idején kezdték katonai lőgyakorlatok céljára használni. A legeltetés megszűnt és elkezdődött a növényzet záródása. Azóta a területen folyamatosan regenerálódott a homokpusztai növényzet, ma is jól megfigyelhetők a pusztai gyep, a borókás-nyáras és a homoki tölgyes társulások koncentrikus foltjai.

A város külterületén, Bikahegy tanyacsoport mellett találhatók a tatárjárás után egy kunhalom köré épített földvár maradványai. Az 5-ös főút mellett található a Pálóczy-Horváth-kastély, amely jelenleg a város művelődési házaként működik.1888-ban jelent meg Örkényen a református nemes, a vállalkozó kedvű Pálóczy-Horváth István, aki a téglagyár, a református templom, tanyasi iskolák és a máig működő mezőgazdasági szakközépiskola mellett megépíttette a ma is látható kastélyt. Pálóczy-Horváth István nevét és alakját a szakközépiskola és a református templom parkjában található mellszobor őrzi. A település másik jelentős építészeti emléke a Fischer-kúria, amely napjainkban a településen működő festékgyár adminisztrációját szolgálja.

Örkény falumúzeuma egy 1845-ben épült parasztházban tekinthető meg az Arany János utca 46. alatt. A város határában helyezkedik el az EuroRing névre keresztelt autós és motoros versenypálya.

× × ×

forrás: metapedia

Örkény, nk. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. alsódabasi j.-ában, a Budapest-Lajosmizse -kecskeméti vasút- és autóbuszvonalon, (1930) 6841 lak. Itt van a vitézi rend gazdaképző-iskolája, a honvédség tüzérségi lőtere, az "Örkény vitéz" honvéd lovas gyakorló és kiképzőtábor, valamint a honvéd erdőmérnöki hivatal.

(2010) Örkény város Pest megyében, a Dabasi kistérségben.

Örkény Pest-megye déli részén, a Dabasi kistérség területén fekszik. Távolsága Budapest központjától 53, Kecskeméttől 36 kilométer. Örkény megközelíthető az M5-ös autópályáról az 52-es kijárattól. A településen áthalad a 142-es számú (Budapest-Nyugati–Lajosmizse–Kecskemét) vasútvonal, és az 5-ös számú főközlekedési út. Örkény területének egésze a Kiskunsági homokháton terül el, a népnyelv sívónak nevezi a település talaját alkotó holocén folyami homokot.

A település keletkezésének pontos időpontját nem tudni, de a régészeti kutatások során előkerült leletek azt bizonyítják, hogy ezen a vidéken már a honfoglalást követő években éltek emberek. Ennek oka földrajzi eredetű: nem messze volt a Duna egyik ága, a Sárvíz, amely áradások idején az alacsonyabban fekvő földeket elöntötte, így azok lápos, mocsaras területekké váltak a belvizes területekkel együtt. Örkény és környéke homokdombvonulatával kiemelkedik ebből, és ezáltal vált megfelelővé a letelepedéshez. Ez a kiemelkedés áradások idején is alkalmas volt közlekedésre, elsősorban ennek köszönhető, hogy itt alakult ki a Szegedi nagyút, a Magna via. A középkorban Örkény előrelépéséhez nagyban hozzájárult, hogy a fenti út mellett megközelítőleg egynapi útra esett Budától, illetve Pesttől, így az utazók, kereskedők és kíséretük, mint pihenő- vagy megszállóhelyet vették igénybe. Az út fontossága folyamatosan nőtt. A hadsereg is rendszeresen használta vonulóútvonalnak, valamint postaútként is működött. Mivel több postaútvonal ágazott itt szét, Örkényen fontos elágazó és lóváltó postaállomás jött létre. A 18. század első harmadától a Grassalkovich család birtokába került. A pusztai postaállomás jobbágyokkal való betelepítése (1784) II. Grassalkovich Antal nevéhez fűződik. Ezután Örkény lakossága lassú egyenletességgel fejlődött. A Grassalkovich uradalom építészének tervei alapján 1844–47-ben épült meg a Szent Lipót tiszteletére szentelt római katolikus templom. Az 1870-es években a földtulajdonos a silány termőterületet értékesítette lőtér céljára a Császári és Királyi Hadsereg számára. Ettől az időponttól máig igen jelentősek a katonai gyakorlatozások, és távoli alakulatok tagjai is megjelennek a területen. A lényeges változások Örkény történelmében 1888 után következtek be, amikor is Pálóczi-Horváth István szabad kezet kapott a hatalmas kiterjedésű, kiaknázatlan lehetőségeket rejtő uradalom felett. Örkény az ő tevékenysége alatt felvirágzott. 1889-ben megindult a vasúti közlekedés, mind személy-, mind teherfuvarozás. Pálóczi és felesége ingyen bocsátotta a vasút rendelkezésére a szükséges területet, nagyban elősegítve ezzel a település további fejlődését. 1889–93 között építtették a ma Szabadidő Központként funkcionáló Pálóczi-Horváth-kastélyt. Megalkotta a Pálóczi-Horváth telepet (ma Táborfalva), továbbá a Várady telepet (ma Hernád része). Építtetett tégla- és cserépgyárat, tanyasi és belterületi iskolákat, majd a Gazdaképzőt. A református templomot 1923–26-ban is az ő segítségével építették. A községben a szállítást kisvasúttal oldották meg, ami fontos szerepet játszott a lakosság falun belüli közlekedésében is. A lakosság egy részének külterületi koncentrálódása végül Táborfalva leválásához (1949) vezetett, de 1970-ben újra visszacsatolták, mert Hernáddal és Pusztavaccsal közösen az Örkényi Nagyközségi Közös Tanács részévé nyilvánították. Örkény lett a székhelye a táborfalvai és tatárszentgyörgyi téeszek csatolásával kialakult hatalmas, s helyben meghatározó ipari tevékenységet is folytató agrárkomplexumoknak, amellett a járás déli községeiben kialakult takarékszövetkezeteknek is. Örkény gazdasága az 1960-as évektől indult fejlődésnek. Itt épült ki a régió első községi vízműve, szak-, majd (néhány éve megújuló törekvéseivel is figyelmet keltő szakközépiskolává alakult) szakmunkásképzője, itt történtek meg az első lépések az Ilona-major romatelepének felszámolására, az egyre nehezebb helyzetbe került cigány lakosság faluba telepítésére és életkörülményeinek javítására. 1984-ben Hernád, 1989-ben Táborfalva, majd 1990-ben Pusztavacs vált közigazgatásilag önállóvá. A rendszerváltást követő években a települések önállósodási törekvése volt a jellemző, míg az 1990-es évek második felétől – felismerve az összefogásban rejlő lehetőségeket – több közös fejlesztés került megvalósításra, illetve folyik jelenleg is. Ezekben a tervekben az irányító szerepet mindig Örkény töltötte be.

Örkény természeti látványosságai közé tartozik a város nyugati határában elterülő katonai lőtér borókás-nyáras társulása. A Bögölyjárás néven ismert területet a XVIII. századig legelőként használták. A túllegeltetés következtében azonban annyira tönkrement, hogy területén megindult a homokdűnék vándorlása. Az 1784-es első katonai felmérés során Bögölyjárás Deserte (sivatag) besorolást kapott. A tönkrement területet II. József idején kezdték katonai lőgyakorlatok céljára használni. A legeltetés megszűnt és elkezdődött a növényzet záródása. Azóta a területen folyamatosan regenerálódott a homokpusztai növényzet, ma is jól megfigyelhetők a pusztai gyep, a borókás-nyáras és a homoki tölgyes társulások koncentrikus foltjai. A város külterületén, Bikahegy tanyacsoport mellett találhatók a tatárjárás után egy kunhalom köré épített földvár maradványai. Az 5-ös főút mellett található a Pálóczy-Horváth-kastély, amely jelenleg a város művelődési házaként működik. 1888-ban jelent meg Örkényen a református nemes, a vállalkozó kedvű Pálóczy-Horváth István, aki a téglagyár, a református templom, tanyasi iskolák és a máig működü mezőgazdasági szakközépiskola mellett megépíttette a ma is látható kastélyt. Pálóczy-Horváth István nevét és alakját a szakközépiskola és a református templom parkjában található mellszobor őrzi. Örkény falumúzeuma egy 1845-ben épült parasztházban tekinthető meg az Arany János utca 46. alatt. A város határában van az Euro-Ring.