Táborfalva történelmének vizsgálatához ismerni kell a szomszédos Örkény történelmét is, hiszen az első dokumentumok együtt említik ezt a területet. 1956-ban egy régészeti feltárás során 4 szarmata sírt találtak az úgynevezett Posta-dűlőn [a régészeti anyag itt található: Magyar Nemzeti Múzeum, 64. 17. 1. leltári szám; az embertani (embercsont) anyag pedig itt: Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tár, 10239-10241 leltári szám, 3. század, ásató Török Gyula].
Egy 1385-ben keltezett oklevél tesz említést az Ewrkyn-re vezető útról. II. Erzsébet királynő (I. Lajos lánya) parancsára a budai káptalan Gyal-i Kakas István embereivel végezetet határjárást, s ennek során bukkan fel a név.
1424-ben Zsigmond birtokot adományoz feleségének, Borbálának, s ezen birtokok között Ewrkyn (ejtsd Örkin) is szerepel.
1491. június 11-től Ewrkén (ejtsd Örkén) a Haraszthy család birtoka lett II. Ulászló rendelete alapján.
A 16. században a Ferenczy családé a terület, mely nem lakott, hanem puszta, s mint ilyen szerepel a török hódoltság korában is Nagykőrös birtokaként.
1690 után megkezdődik a betelepítés. A terület Szívós Mihály birtoka, de az igazi tulajdonos a Grassalkovich család lett. 1727 körül az örkényi pusztaságként szereplő birtokot Grassalkovich Antal gróf a királyi kamara elnöke kapta III. Károly királytól.
A gróf fia, herceg Grassalkovich Antal telepített le állattenyésztőket, de a további fejlesztéssel nem törődött.
1791-ből ismertek az Örkényi egyházközség legrégebbi anyakönyvei.*
1851-ben a Grassalkovich család nőágának kihalása után a görög származású báró Sina György tulajdonába került, majd fia Simon a dúsgazdag bankár lesz a tulajdonos. Pénzügyi gondjai miatt először egy belga, majd egy ceglédi bank kezébe került. [a micsoda?]
1870-ben 394 lakost említenek az egymáshoz még csak lazán kötődő, tanyaszerű külterületi helyeken.
1873-ban Várady Gábor és felesége, Csurgay Franciska valamint birtokostársuk Tóth József vásárolta meg a 16 ezer kat. hold nagyságú területet.
1875-ben Váradyné földterületet ad el katonai célokra.
Kiképzések céljából már 1876-tól megkezdték a lőgyakorlatokat, bár a tábor építését csak 1878-ban kezdték el.
1888-ban Váradyné meghal, első házasságából (Katona Mihály) született lánya, Katona Ilona, illetve férje, Pálóczi Horváth István lesz a tulajdonos, s megkezdődik a fejlesztés.
1889-ben épül a Budapest-Lajosmizse vasútvonal, valamint az első oktatási intézmény, a Csurgay iskola.
1895-ben újabb területek kerülnek átadásra, összesen 2300 hold.
1908-ban postahivatal kezd működni.
A századfordulón Pálóczi hirdetésére a telepi rész felparcellázott részére cselédek települnek. Az I. világháború előtt 1300 holdat megvesz a Ceglédi Kereskedelmi és Hitelbank.
A település nevében folyamatosan megjelenik a hadsereghez való kötődést: 1886: Baracken Lager (Barakk Tábor), 1907: Simonyi Tábor, majd Lőtértábor, 1926: Örkénytábor.
1920-ban kezdődik a Rákóczi úton az iskola építése, melyben 1922-ben kezdődik meg a tanítás. [a mi (vagyis a szüleim és nagyszüleim háza) házunk itt van a Rákóczi úton: http://goo.gl/maps/RHJd8]
1926-ban kerül parcellázásra az 50-es út és vasút közötti terület.
1930. A Magyar Királyi Honvéd Lovaglótanárképző és Hajtóiskola Budapestről letelepül. Fedett lovarda, szabadtéri lovarda épül, kiszolgáló létesítményekkel, tiszti lakásokkal együtt.
1941-re a villanyhálózat jelentős része kiépült.
1949-ben nyerte el először önállóságát a település, s kapta a Táborfalva nevet.
Az 1950-es adatok szerint a lakosok száma 2748 fő volt (1321 férfi és 1427 nő), 495 volt a lakóházak száma.
1956-ban kezdődött és 1959 szeptemberében fejeződött be a Művelődési ház építése.
1990-től önálló község. Azóta kiépültek az itt élők kényelmét szolgáló létesítmények, szolgáltatások. Ivóvíz és csatornahálózat, telefon, kábeltévé, orvosi rendelő, gyógyszertár, óvoda, általános iskola, stb.
Községünk lakóinak száma 3510 fő (2013-ban?).
*A Lángliliom utca Levéltárban átnéztem a másodpéldányokról készült mikrofilmeket, amelyekben 1829-től szerepelnek Dormány nevűek, mind római katolikusok. Hogy ide honnan jöttek, egyelőre még rejtély... Talán Kecskemétről...
Adatgyűjtésemben segítségemre volt a 70 éves örkényi református templomról Rogosz János által írott könyv, valamint a táborfalvi református gyülekezet tagjainak visszaemlékezései. Külön köszönöm Nagy László adatközlését.
A táborfalvi református gyülekezet kialakulása, mint ahogy Táborfalva, mint önálló település létrejötte is szorosan kapcsolódik Örkény községhez, személy szerint Pálóczi Horváth István tevékenységéhez. Pálóczi Horváth István református vallású földbirtokos volt, aki 1885-ben kötött házasságot Katona Ilonával, az örkényi földbirtokos asszony leányával, ezt követően telepedett le Örkény községben. 1888-ban átvette az uradalom irányítását, fellendítette az uradalmi gazdálkodást, melynek eredményeként az ország különböző területeiről jöttek ide emberek, nőtt a község lakóinak száma, növekedett a gyermekek száma is, ezért új területeket parcelláztak ki. Minden telepen iskolát, óvodát építettek. 1904-ben került sor a Pálóczi Horváth-telep kiparcellázására, ez a mai Táborfalva kialakulásának kezdete.
A Pálóczi Horváth család a Felvidék egyik leggazdagabb, református vallású nemesi családja volt, Pálóczi Horváth István a sárospataki református gimnáziumban, majd a kassai reáliskolában, ezt követően a pesti műszaki egyetemen tanult. Amikor Pálóczi Horváth István Örkénybe érkezett, a községben 140 fő református és 120 fő evangélikus vallású lakos élt, akik vagy a helyi katolikus templomba vagy a gyóni református templomba jártak. Pálóczi Horváth István kezdeményezésére 1903-ban jött létre önálló református gyülekezet. 1903-ban az örkénytábori laktanya épületében biztosítottak imatermet a gyülekezet részére és paplakot a lelkipásztor számára.
1923-ban ünnepelte a református gyülekezet fennállásának 20. évfordulóját. Az ünnepi istentisztelet után jelentette be Pálóczi Horváth István, hogy elkezdi a református templom építését, a hívektől csak azt kérte, hogy legyenek segítségére a földmunkában és a harangot és az orgonát közadakozásból szerezzék be. A templom átadására 1926-ban került sor, a felszentelő szolgálatot Ravasz László püspök úr végezte.
Pálóczi Horváth István a református egyház életében, mint a református egyház főgondnoka, egyházkerületi tanácsbíró és gazdasági főtanácsos és mint az egyházi zsinat póttagja tevékenykedett.
Az örkényi lelkipásztornak szerteágazó és sok utánjárást és időt igénylő feladata volt: istentisztelet tartása Örkény központban, Alsóhernádon, Pusztavacson, Örkény-telepen, Örkénytáborban és a Csurgay majorban, ugyanezeken a helyeken úrvacsoraosztás, keresztelés, házasságkötés, temetés, hittanórák tartása az iskolákban, bibliaórák és konfirmációs órák, ezenkívül családlátogatások, különösen tanyákon.
Hernád 1945-ben, Táborfalva 1949-ben lett önálló település, de a 4 községre kiterjedő egyháznak egyetlen gyülekezeti helye volt, az Örkény központjában lévő templom.
Táborfalván imaház hiánya miatt családi házakban, lakásokban kellett az istentiszteletet megtartani, ezek a lakások alkalmatlanok voltak 350 fő hívő befogadására.
Az 1970-es évektől az istentiszteleteket abban a kis épületben tartották, amely most is látható a jelenlegi imaház mögött. A telket és a rajta lévő épületet a Gólya család adományozta a református egyháznak. Az évek során többször felmerült, hogy az épületet fel kellene újítani, míg végül az a döntés született, hogy új imaház építésébe fog a gyülekezet. Az alapkő letételére 1995-ben került sor. Fekete László Nagytiszteletű Úr és a táborfalvi református gyülekezet együttműködéséből Táborfalván önálló imaház épült. A munka szervezését Nagy László végezte, az imaház tervének elkészítését és az építkezés irányítását Nagy János vállalta, mindezt térítés nélkül. Anyagi támogatást adott az egyházmegye, Táborfalva önkormányzata, a holland testvérgyülekezet, a pasaréti gyülekezet, valamint adományok érkeztek a gyülekezet tagjaitól is. Tulajdonképpen csak az anyagköltséget kellett kifizetni, a munkát ingyen elvégezték az emberek, a gyülekezet tagjai, többen segítettek a falu lakói közül nem református vallásúak is.
Az imaház szentelésére 1997. augusztus 17-én került sor, igét hirdetett Dr. Hegedűs Lóránt püspök úr, felszentelő szolgálatot végzett Komlósi Péter esperes úr.
Ide illik Rogosz János megfogalmazása, mely szerint „...az örkényi gyülekezet szórványaival együtt, ha nehezen is, de reménykedve, egymást buzdítva vészelte át a reá mért nehéz időket és szórványaival együtt fenn tudott maradni.”
Táborfalva, 2007. szeptember 15. Borsi Mária
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése