Kerékpárlopás 1915. október 2-án

forrás: Délmagyarország 1915. október 2., 3. oldal [bal oldali hasáb]

– Kerékpárlopás. Makra Mátyás tűzoltó, Holló u. 7. szám alatti lakos bejelentette a rendőrségen, hogy az Arany János utcai Gyaponyi-féle műszerészüzlet előtt ellopták a D 9227. számú Merkur gyártmányú kerékpárját új gumival és dinamóval. Kára 22 ezer pengő.

Makra Albert '48-as huszár százados

A)
Makra Albert 1848–49-iki huszár­ százados, nyilvántartási biztos, 65 éves, Beregszász­ban elhunyt 1893-ban.
forrás: Vasárnapi Ujság 53. szám. 1893. 40. évfolyam. 909. oldal

× × ×

B)
Honvéd Schematismus, vagy is: az 1848/9-ki honvédseregből 1868-ban még életben volt főtiszteknek névkönyve. Összeállította Mikár Zsigmond alszázados. Kiadta Bakó Farkas százados. Pesten nyomtatott Kunosy és Réthynél. 1869
Kerestem ebben, de nem találtam.
forrás: http://www.szabarchiv.hu/drupal/sites/default/files/Honv%C3%A9d%20schematizmus.pdf

× × ×

C)
Pataky József 48-as honvéd-tüzérhadnagy Petőfi haláláról.*
Számlálva a napokat, melyek mind-mind közelebb visznek síromhoz, pár sorban megemlékezem én is az 1848/49. évekről, a dicső szabadságharczról, melyben mint tüzér-tiszt magam is részt vettem. Negyvennyolcz éve múlt már, hogy a magyar függetlenségi harcz lánglelkű dalnoka: Petőfi Sándor, a fehéregyházi ütközetben elesett.
Az ütközet, melyet az ellenség, „segesvári csata”-nak nevezett s melyet a magyar történet „fehéregyházi ütközet” név alatt fog örökké emlegetni, reggeli 6 órakor kezdődött s állhatatos szerencsével folyt délután 5 óráig.
Bem tábornok, ki 2800 emberével és 8 ágyújával a jobb szárnyon Fehéregyház falura támaszkodott, az én felügyeletem alatt erős ágyúzást indíttatott Ivin nevű orosz alezredes csapatja ellen, s mig az javában folyt, a balszárny ismét támadásokat tett a Küküllő völgyében. Lüders, az orosz főhadvezér, Bem tábornok haderejének kicsiny voltából ítélve s a támadási helyen mindössze is csak tüntetést vélvén, személyesen a balszárnyra: Maros-Vásárhely felé sietett, hogy a hiedelme szerint onnan előnyomulandó főseregünknek útját állja. S valóban erről kellett volna Kemény Farkas seregének érkeznie, ki Tordánál egy napot késett. Petőfi Sándor őrnagy, ki előtte való nap Székely-Keresztúron hált, kocsin jött át Új-Székelyről, hol főhadiszállásunk volt s Héjjasfalvánál érte utói a magyar csapatot. Fehéregyháza felső végén 8 órakor mutatkozott az orosz előhad, melyet, ha jól emlékszem, Skariatin orosz tábornagy vezetett. Részünkről az első lövés egy hatfontos ágyúból történt, melyet egy tüzéremtől Bem tábornok maga vett el, maga irányozott és mely lövés Skariatint lovastól együtt földre terítette. Erre iszonyú golyózápor, roham és öldöklés keletkezett, melyben derék honvédeink egy ingre vetkőzve küzdöttek. Petőfi Sándort saját szemeimmel láttam épen Bem tábornok mellett, ki az orosz lovasságot már harmadik izben ostromolta. Mindketten oly helyen állottak ekkor, mely leginkább ki volt téve a nagy tömegben előtörő orosz lovasság rohamának. Nekünk ebben a zűrzavarban egy távolabb eső hely lett kijelölve a tartózkodásra. Egyszerre csak Bem hozzám kiáltott, hogy nem láttam-e Petőfit ? E kérdésre már nem tudtam feleletet adni, mivel egy golyó ugyané perczben földre terített. Később az ideiglenesen fölállított sátorkórházban hallottam Lengyel József ezredorvostól, hogy ő a Fejéregyházán alul elfolyó patak hídján, mely előtt Bem tüzéreimmel az orosz lovasságot lövette, látta Petőfit. Ugyanott beszélte Bem kíséretéből gróf Haller is, ki szintén sebet kapott, hogy Petőfit az ágyúfedezet közelében látta, a Kossuth- és Mátyás-huszárok közt. Egy Szabó nevű súlyosan sebesült tiszttársamtól, ki Petőfi-nek jó pajtása volt s ki rövid idő múlva még ott a sátorkórházban kiszenvedett, hallottam, hogy ő látta, a midőn Petőfit a kozákok körülfogták s egy segesvári polgár a mellén pikával ütött mély sebet. Báró Heydte-nek, ki az ellenség részéről a halottakat takaríttatta, a Fehér egyháza felső felén éjszakról lefutó patak partjára ásott közös sirba hányt 234 halott között megakadt a szeme egy hegyes szakállú és bajuszú ifjún, ki őrnagyi rangot viselt, s kinek mellén pikával ejtett mély seb tátongott. Megemlékezem még Lüders tábornok főhadvezérről, ki Maros-Vásárhelytt Kemény seregét hiába várván, délután Fehéregyháza felé visszafordult, új ütegeket, friss csapatokat vegyített a harczba, s végre Fehéregyházából Bem vitéz honvédéit kiverte. Mindamellett maroknyi seregünk Lüders 12 ezer embere és 32 ágyúja ellen esti 10 óráig tartotta magát, mignem az orosz lovasság Bem jobb szárnyát, tartalék huszárjait, majd gyalogságát is megtörte, miközben az üldözésre kelt uhlánusok és kozákok nagy mészárlást vittek végbe a holdvilágos éjjelen. Bemet a kozákok körme közül az óriás erejű Zeyk Domokos, a fürge Daczó József és a hires Makra Albert vágta ki, kik őt védve, hárman tizennyolcz orosz dzsidást vágtak le. (Zeyk Domokos aztán maga is e csata áldozata lett.) Így a fehéregyházi ütközet, mely Skariatin halálával kezdődött s Petőfiével ért véget, meg lőn ugyan boszúlva, de nem pótolta a lánglelkű költő helyét azóta senki, s mi élő bajtársak ma is hangoztatjuk, hogy Petőfit nem adtuk volna – az összes tábornokokért! . . .
* Ezt az adalékot a „Vasárnapi Ujság” számára Mező-Kaszonyból Kóródy Zoltán úr küldte be, kihez az eredeti kézirat 1894-ben került.

forrás: Vasárnapi Ujság 32. SZÁM. 1897. 44. ÉVFOLYAM 520. oldal
http://epa.oszk.hu/00000/00030/02268/pdf/02268.pdf

× × ×

D)
Egy öreg honvéd Petőfi haláláról. – Nyírvidék. Vegyes tartalmú heti lap. Szabolcs vármegye hivatalos lapja, 15.évf. 49.szám, Nyiregyháza, 1894. deczember 9. [2 számozatlan oldal]
[http://library.arcanum.hu/hu/view/Nyirvidek_1894/?query=szo%3D%28%22makra%20albert%22%29&pg=406&zoom=h&layout=s]

× × ×

E)
Említve itt is [Beregszász]:
http://www.karpatinfo.net/hetilap/kultura/emlekmu-beregszaszi-honvedeknek#slide-3-field_image-2432869

× × ×

F) Budapesti Hírlap 357. szám, 1893. december 28., 8. oldal
(Gyászrovat.)  Meghaltak: [...] Felső- és alsószilvási Makra Albert  1848–49-iki  huszárszáza­dos, nyilvántartási biztos, 65 éves korában, e hó 25-én Beregszászban. [...]

× × ×

G)
Pénzügyi Közlöny, 1891 október 21. / 22. szám, 564. oldal (Megjelent 1892-ben)
"Kinevezések
A magyar királyi pénzügyminiszter által:
Makra Albert, kataszteri irattárt kezelő irodatiszt, ideiglenes minőségű II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá és földadónyilvántartási biztossá a beregszászi pénzügyigazgatósághoz."

Makrapipa

JELENTÉS DEBRECEN SZABAD KIRÁLYI VÁROS DÉRI-MÚZEUMÁNAK 1931. ÉVI  MŰKÖDÉSÉRŐL ÉS ÁLLAPOTÁRÓL. SZAMOS KÉPPEL ÉS NÉMET KIVONATTAL. — (DEUTSCHER AUSZUG.) ÖSSZEÁLLÍTOTTÁK: Dr. ECSEDI ISTVÁN Dr. SŐREGI JÁNOS
IGAZGATÓ. MÚZEUMÖR. Függelékben: Sőregi: Méhkasalakú földbe vájt üregek feltárása Debre-cen város téglagyári telepén. Mi volt az üregek rendeltetése ? Ecsedi: A debreceni cseréppipa. DEBRECEN SZ. KIR. VÁROS DÉRI MÚZEUMÁNAK KIADVÁNYAI. SZERKESZTI : DR. ECSEDI ISTVÁN. XXVII. VÁROSI NYOMDA, DEBRECEN 1932

Részlet Ecsedi István: A debreceni cseréppipa. című munkájából, 87-88. oldal:
"...Debreceni nagy Makrai vagy Makra vagy csalópipa. Kiss Gábor erről azt tudja, hogy ennek nevét bessenyesi Széli Farkas debreceni királyi táblaelnök kutatta ki és úgy találta, hogy a nevét egy Makra nevű híres alföldi betyártól kapta. Maga a pipa inkább dísznek, mint használati tárgynak készült. Dereka 20 cm. hosszú és e nagy fejet aránytalanul rövid 4—5 cm.-nyi nyak tartja. Rendkívül gazdagon van díszítve. Száján lapos-kupak van. Nyaka gombos. Veres és fekete színben hozták forgalomba. Ma csak Kiss Gábor tudja csinálni. Valószínű, sohasem használták, csak dísznek és a dohányos emberek ijjesztésére tartották azért, mert ebbe egy egész zacskó dohányt bele lehet tölteni.

Kis Makra pipa. Csinos, tetszetős formájú, nagyobb fajta cseréppipa. A nyak és a derék összejövésénél erősen domború. Felső része pogácsás, bajuszos díszítésű, alsó része sűrűn x-ezett. Veres és fekete kivitelben árulták."

× × ×

Makrapipa vendéglő

Zugló legrégibb, mai is álló vendéglőjét Ágocs János megbízásából Jellinek János építőmester emelte 1889-ben. Az 1900-as évek elejére jól ismert és népszerű tanyája lett a Zuglóba kiránduló pestieknek. A háború előtt tulajdonosai: Janausz Ferenc, Wurm Ferenc, Waschata Győző majd özvegye.

A ház homlokzatkiképzése különösen jellegzetes.

Fennállásának teljes időszakában étterem-kocsma működött a házban, csak az utóbbi években költözött ide egy ruházati kereskedés.

Tervezte: Jellinek János
Építés éve: 1889
Cím: Budapest, XIV. ker. Bosnyák u. 3.
GPS: 47.516670 - 19.109506
Beküldte: leguan 2013:10:18 18:01

"Híres" Makra nevűek

Makra Ferenc pestlőrinci lakos, Kertész Ákos könyvében
Makra Noémi, tornász
Makra Zsolt, közgazdász
Makra Péter, Lecturer of Physics, University of Szeged
Makra Zita, lógyógyász specialista
Makra János (1920- ) festő, grafikus
Makra Lajos  (riportkönyv, szerző: Ferencz Éva, Zsehránszky István. KOMP-PRESS, 2009, 136 oldal, ISBN 9789731960036)
Makra Ernő (1939- ), alezredes
Makra Sándor, író
Makra Zoltán, képzőművész
Makra Judit, modell
Makra Zsigmond (1933- )

"Makra Imre író és hírlapíró, szül. 1851. A papi pályára lépett és minden szabad idejét az irodalomnak szentelve, a fővárosi lapoknak állandó munkatársa volt. Később elhagyta az egyházi pályát és Budapestre költözködött, ahol mint a Pesti Hírlap belmunkatársa s hosszú időn át külpolitikai, majd pedig szerkesztői rovatvezetője működik. 
Önálló munkái és kiadványai: A kath. vallás tankönyve, 3 kötet. Temesvár, 1887. — A kath. egyház történelme. U. o. 1888. — Németből fordított munkái: Voltaire, 2 kötet. Szeged, 1888. — A forradalom a XVI. század óta, 2 kötet 1889. — A kereszténység védelme erkölcsi és művelődési szempontból 5 kötet. 1891. — Képek a régi és új Rómából, 1 kötet 1892. (S.)"
In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai  Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912), Irodalom, Tudomány és Művészet

Makra
Imre, kat. pap, egyházi iró, szül. Szegeden 1851 febr. 1. Középiskoláit Szegeden, a teologiát Temesvárt végezte. Pappá szenteltetvén, több helyen segédlelkész volt, majd főgimnáziumi hittanár, később aracsi plébános lett, mint ilyen most is működik. Irodalmi munkássága: Számos a fővárosi napilapokban megjelent cikkein kivül önálló művei: A kath. vallás tankönyve (3 köt., Temesvár 1887); A kat. egyház történelme (u. o. 1888). E két tankönyvét a magyarországi középiskolák nagy részében használják. Több jeles munkát fordított németből magyarra, igy Kreiten, Voltaire (2 köt., Szeged 1888); Hohoff, A forradalom a XVI. század óta (2 köt., u. o. 1889). Jelenleg a Hitvédelmi füzeteknek szerkesztő kiadója."
forrás: http://mek.oszk.hu/00000/00060/html/067/pc006758.html, Pallas nagy lexikona.

"Makkoshogyka, magyar kisközség 480, nagyobbára ev. ref. vallású lakos-sal. Házainak száma 82. Postája, távírója és vasúti állomása Sárospatak. Hajdan Makramái, azután Hughka, majd Hoghka, Makramai aliter Hughka alakban van említve. IV. Béla és V. István királyok sűrűn keresték fel s vadásztak a községgel szomszédos erdőkben. E birtok közepéből kihasított egy részt 1262-ben István király és azt Húgkának s öt fiának adományozta, a kik után szakadatlan lánczolatban szüléről-gyermekre szállva, ma is csaknem ugyanazon határai vannak, melyek az ősi adománylevélben olvas-hatók, s az árpádkori dülő-, illetve hely-elnevezések is máig fenmaradtak így: «Mons Popol» — Papalj, vulgo Papaj (valaha szőlővel volt beültetve, ma erdőség); «Rivulus Kuac-h», ma Kovácspatak; «Rodowan», ma Radvány; „Rivulus Sebus», ma Sepespatak; «Silva Nogsum», ma Nagysom. A Hogy-kayak kihalta után ezt a birtokot házasság révén a Beyczy család örökli 1569-ben, a melytől leányági jogon Bóth János György ezredes szerzi meg 1700 táján, kinek viszont a leányai lépnek örökébe s a Tolcsvai Bónis és a Boronkay Boronkay családokat juttatják a birtokhoz. 1790 táján Meczner Sámuel szerzi meg s a birtok fele jelenleg id. Meczner Gyuláé és herczeg Windischgraetz Lajos örököseié. Makkoshogyka többi részének korábbi birtokosa volt 1460-ban Herczeg László, a ki után 1466-ban a Palócziak kapnak reá királyi adományt. 1494-ben, a mikor Hokka alakban van írva, Erdődi Bakócz Miklós az ura, de 1483-ban Csontosfalvi Zsófiát, 1497-ben pedig Kisfaludi Miklóst, 1548-ban Erdödy Pétert, 1551-ben Makra Dánielt iktatják némely részeibe. Az 1598-iki összeíráskor Malikóczy Gábor és Báthory István az urai. Az újabb korban a Zörcseky, Patay, Okruczky, Szőke, Marton, Sütő, Görgey, Bajusz, Gamcsik, Rozgonyi és Vitányi családoké. A reformátusok temploma 1823-ban épült. A XVIII. század végén az egész község leégett s az akkor állott templomban az összes okiratok és anyakönyvek megsemmisültek. Makkoshogykához tartoznak a Kisheyy és Paul vadászlakok."
In: Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai Zemplén vármegye és Sátoraljaújhely (Magyarország vármegyéi és városai, 1905), Zemplén vármegye községei, Makkoshogyka

Makra.
"Az 1754/55. évi orsz. nemesi összeíráskor Bihar-megyében Pál fordul elő az igazolt nemesek között."
In: Kempelen Béla: Magyar nemes családok. 7. kötet, Maár-Nizsnyay (1913) 47. old.

"1699. julius 8. Garadna. Gr. (Tarczal.) Johannes Makra a conjuge sua Elisabetha Fekete, propter morbum inguinis, divortium petit. Del. Quo-ndam morbum conjugit suae ante conjugium maritus novit, non absolvitur, secl uxori suae cohabitare debet." (II. 642.)
In: Magyar Történelmi Tár 1855–1934. 4. sorozat, 1. kötet. 1900. XVII. századi házassági pörök, az abauji ref. egyházmegye jegyzőkönyvében. Közli Révész Kálmán

Makra Pál.

In: Családtörténeti irodalom dr. Illéssy János: Az 1754-1755. évi országos nemesi összeírás / Bihar vármegye. 21 old.