2018. augusztus 12., vasárnap

Makra József* és Kósa Kata családja

Apai nagyapám apjának az apai nagyapjának az apai nagyapja, nagyanyja és családja
7. fok, szépszüleim nagyszülei - Berekböszörmény, Bihar vm.
4707110

Név Születés Halálozás Megjegyzés
1.Pál1762-01-24
2.Mária1763-04-261765-03-12
meghalt 2 évesen
3.Kata1765-11-151772-09-12
meghalt 7 évesen
4.Pál1768-04-30
házasság 1799-03-11  Buka Erzsébet
5.Erzsébet1772-09-041781-11-01
meghalt 9 évesen
6.Ferenc1774-02-02

7.Mária1777-04-17
8.Erzsébet1781-10-30
9.Borbála**1786-05-06

* keresztesi Makra József (Mezőkeresztes [Biharkeresztes])
** neki már Kevi Mária az anyja

2018. augusztus 5., vasárnap

Berekböszörményi anyakönyvek

Elkezdtem indexelni a Macse-nak a berekböszörményi (egyházi, tehát 1895 előtti) anyakönyveket. Terveim szerint, a számomra fontos és/vagy érdekes bejegyzésekről itt fogok egy listát vagy leírást készíteni.

Születési
1756.02.01. - 1829.12.31., film: 4707110, képkocka: 8-96
Kiss István malom mester (molnár?), malombíró
Németh Bálint notarius (jegyző)
Simontornyai János prédikátor
Komáromi János Apáti prédikátor
Csepregi János mészáros
Nagy János tanító
Vita János bodnár
Rompai Sámuel notarius (jegyző)
Kajtsa Mihály tisztart.
Nagy János tanító
Boros András notárius
Malom mester Nagy János
Töltési Ferenc Prédikátor
Not. Pető István
Dobrai Mihály prédikátor
Pető István notarius
Zilahi Pál a' csaplár
Kis István bíró
Nagy János kisbíró
Veres Istvánné Város Gazdasszonya
Miskolczi Jakab bőrkészítő
Nagy János Malom mester
Aggod István juhász

Berekböszörmény

forrás: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_Sk_14_Nepper_01/?pg=26&layout=s

Írott források szerint a 17. században, de a Várad töröktől való visszafoglalása előtti harcokban is sokat szenvedett a település. Az új életet kezdő lakosok 1678-ban "a templomnak régtől fogja elpusztult megromladozott kőfalait újítani kezdették" - így szól az egyházi forrás. (Berekböszörményi egyházi jegyzőkönyvek alapján.) 

A kora Árpád-kori rotunda, a 13. században pedig a poligonális szentélyű, nyugati toronypárossal ellátott templom helyéül kiválasztott terület egy 10. századi temető helye volt. A kutatás nem igazolta azt sem, hogy az előkerült egyetlen, bolygatatlan (tehát csontanyagában is elkülöníthető) és mellékletes sír a rotunda körüli temetőhöz tartozik. Az egykori apszis alatti terület kőtárnak való kiképzése során több, nyugat-keleti tájolású csontváz sarok- és lábszárcsontját tudtuk megfigyelni, de feltárásuk nem volt lehetséges, mivel a fölötte lévő területen az új padlót és a felújított padokat már lerakták. 

A Páldomb és a Budai-domb lelőhelyeken feltárt honfoglalás kori temetők bizonyítják, hogy 11-13. századi birtok volt. 1291-94 közötti említésekor a váradi püspöki tizedjegyzékben neve Böszörmény, tehát mohamedán vallású - esetleg káliz - népelemek lakták. Szaporodó népessége alapította mellette Berek falut, amelyet később Kisböszörmény, illetve a 14. század végén Berekböszörmény néven említenek. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben a böszörményi János pap 28 garast fizetett. A 13. század végi püspöki dézsma és a pápai tized alapján igen népes település száz feletti jobbágy családfővel, tehát 400 lélekkel 1421-ben
oppidum, azaz mezőváros.
Egy 1775. évi térkép feltünteti Berek, illetve Kisböszörmény akkor még látható templomromját. Nagyböszörmény egyházát a Mindenszentek tiszteletére szentelték. A kutatás ezt a templomot találta meg. Mind a két település a 15. századtól a Csáky család körösszegi uradalmához tartozott, a század végén Böszörmény és Berekböszörmény néven (GYÖRFFY 1987, 606; MÓDY 2000, 227).

Régészeti leletek: Déri Múzeum, ltsz.: IV.02.137.1-3.
Embertani anyag: Jósa András Múzeum, Embertani Gyűjtemény. 

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1 : A—Cs. Budapest 1987. 

Módy Gyögy: Település- és birtoklástörténet a XII. századtól a XVI. század közepéig. In: Hajdú-Bihar évszázadai. Szerk. Angyal László András. Debrecen 2000, 31-65.