Írott források szerint a 17. században, de a Várad töröktől való visszafoglalása előtti harcokban is sokat szenvedett a település. Az új életet kezdő lakosok 1678-ban "a templomnak régtől fogja elpusztult megromladozott kőfalait újítani kezdették" - így szól az egyházi forrás. (Berekböszörményi egyházi jegyzőkönyvek alapján.)
A kora Árpád-kori rotunda, a 13. században pedig a poligonális szentélyű, nyugati toronypárossal ellátott templom helyéül kiválasztott terület egy 10. századi temető helye volt. A kutatás nem igazolta azt sem, hogy az előkerült egyetlen, bolygatatlan (tehát csontanyagában is elkülöníthető) és mellékletes sír a rotunda körüli temetőhöz tartozik. Az egykori apszis alatti terület kőtárnak való kiképzése során több, nyugat-keleti tájolású csontváz sarok- és lábszárcsontját tudtuk megfigyelni, de feltárásuk nem volt lehetséges, mivel a fölötte lévő területen az új padlót és a felújított padokat már lerakták.
A Páldomb és a Budai-domb lelőhelyeken feltárt honfoglalás kori temetők bizonyítják, hogy 11-13. századi birtok volt. 1291-94 közötti említésekor a váradi püspöki tizedjegyzékben neve Böszörmény, tehát mohamedán vallású - esetleg káliz - népelemek lakták. Szaporodó népessége alapította mellette Berek falut, amelyet később Kisböszörmény, illetve a 14. század végén Berekböszörmény néven említenek. Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben a böszörményi János pap 28 garast fizetett. A 13. század végi püspöki dézsma és a pápai tized alapján igen népes település száz feletti jobbágy családfővel, tehát 400 lélekkel 1421-ben
oppidum, azaz mezőváros.
Egy 1775. évi térkép feltünteti Berek, illetve Kisböszörmény akkor még látható templomromját. Nagyböszörmény egyházát a Mindenszentek tiszteletére szentelték. A kutatás ezt a templomot találta meg. Mind a két település a 15. századtól a Csáky család körösszegi uradalmához tartozott, a század végén Böszörmény és Berekböszörmény néven (GYÖRFFY 1987, 606; MÓDY 2000, 227).
Régészeti leletek: Déri Múzeum, ltsz.: IV.02.137.1-3.
Embertani anyag: Jósa András Múzeum, Embertani Gyűjtemény.
Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. 1 : A—Cs. Budapest 1987.
Módy Gyögy: Település- és birtoklástörténet a XII. századtól a XVI. század közepéig. In: Hajdú-Bihar évszázadai. Szerk. Angyal László András. Debrecen 2000, 31-65.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése