A mezőkeresztesi református templom
IV. Béla király a Nyárádhoz tartozó és besenyők lakta földet kiváltságaik megtartása mellett 1238-ban a jeruzsálemi johannita (keresztes) lovagoknak ajándékozta. A középkori falu ezekről kapta nevét. A tatárjárás (1241) után elnéptelenedett, de 1323-ban még mindig a keresztesek birtokában volt.
1400 körül a diósgyőri koronauradalom része, amelyikbe 1409 körül Zsigmond király oláh marhapásztorokat telepített, kik elmagyarosodtak, s 1490-ben gótikus, keletelt szentélyű, támpilléres templomot építettek. A fejlődést megakasztotta a török uralma, akik 1544-ben és 1552-ben igen sok kárt okoztak e helyen. Ennek ellenére lakossága a XVI. század végére református lett, s használatba vette a középkori templomot. Ezt bizonyítja az 1595-ös templomösszeírás. A vereséggel végződött 1596-os mezőkeresztesi csata következtében a török teljesen elpusztította a korábban virágzó mezővárost, sőt két évtizedre teljesen lakatlan lett.
1615 körül kezdtek lakói visszatelepülni, [honnan?] de 1685-ben is megfértek 6 házban, amikor 75 ház még pusztán állott. 1702-ben lakossága megváltotta magát a királyi kamarától, mely a diósgyőri uradalmat kezelte, és ettől kezdve indult ismét fejlődésnek. A Rákóczi szabadságharcának idején bontották le a sekrestyét, de meghagyták a szentélyt. 1731-ben kimeszelték a templomot, és ugyanakkor szerették volna az oldalfalak szobrait is eltüntetni, de a vármegyétől ehhez nem kaptak engedélyt. 1771-ben szó volt a templom bővítéséről, de a katholikus hagyományokat igen tisztelő Eszterházy püspök tiltakozott ez ellen. A falban akkor még látszott az 1485 vagy 1487-es évszám. A püspök azt javasolta, hogy mivel a templom szűk a reformátusoknak, de elég lenne a katholikusoknak, építsenek a reformátusok egy nagy templomot maguknak, a katholikusok meg majd emelnek tornyot a meglevőhöz. A Helytartó Tanács azonban nem engedélyezte a püspök szándékának megvalósítását. Így a reformátusok 1773-ban elvégezték a szükséges renoválást a templomon, s ugyanebben az évben készítették el a ma is meglevő padokat rokokó stílusban. Majd 1787-ben a templom nyugati homlokzata elé építették a 35 m magas tornyot. Nemsokára ismét szűk lett a templom, ezért 1825-ben a hajó közepébe nyitották az északi oldalhajó. 1853-ban karzatot építettek a szentélyben az orgonának, s ezzel teljesen eltakarták annak szépségét. A belső mennyezete sík, vakolt. A gótikus eredetű templom a torony építésekor barokk stílust kapott.
Forrás: Várady József templomos könyvei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése